Elkezdődött a nyári szünet. Egyik nap úgy alakult, hogy a gyerekek egyedül voltak otthon. Amikor elindultam otthonról, már ébren voltak, beszéltünk pár szót, majd elindultam dolgozni. Fél 2 körül hazatelefonáltam, hogy vannak.
– Még ágyban vagyunk! (Rögtön rajzottak a fejemben a kritikus gondolatok: Azt az eget, biztosan végigkütyüzték a délelőttöt! Micsoda lusta egy banda, stb!)
Szerencsére, mielőtt még megszólaltam volna, időben tudtam váltani és rájöttem: Hiszen végre nyári szünet van, jól kipihenhetik magukat! Nem kell időben kelni, időben elindulni, hogy időben odaérjenek valahová.
Mit nem adnék én néhány ilyen lustálkodós napért! Öröm, hála és nyugalom öntötte el a lelkem, így amikor a “Reggeliztetek már?” kérdésemre Bogi “Bekapdostam pár szem chips-et”-tel válaszolt, már meg sem kottyant 🙂
Utólag kiderült, hogy Maja nagyon sokat olvasott, Bogi sokat rajzolgatott és jókat beszélgettek az ágyban heverés közben 🙂
Végszóként azért megjegyzem, könnyű derűsen fogadnom az ilyen eseteket, ha hébe-hóba fordul elő, hogy kimarad a reggeli, hogy nem kelnek fel az ágyból, csak hevernek délig. Ha ez rendszeressé válik, családi gyűlésen beszélgetünk majd róla, de egyelőre éljenek a semmittevős napok!
