„Szeretném a gyermekemet önállóságra nevelni!”- ismerős?
Nekem is. Én még nem találkoztam olyan szülővel, akinek ez ne lett volna fontos.
Nézzük csak meg közelebbről, mit is jelent az önállóság!
Egyedül, felnőtt segítsége, iránymutatása nélkül képes elvégezni dolgokat, képes kielégíteni a szükségleteit anélkül, hogy ahhoz más hozzájárulna – valami ilyesmi.
A gyakorlatban nekem ez azt jelenti például, hogy:
– ha éhes, kinyitja a hűtőt és eszik, amit talál, vagy készít magának valami ehetőt az alapanyagokból 🙂
– ha reggel iskolába megy és nincs, aki felébressze, akkor beállítja magának az ébresztőt és felkel, elindul
– ha házi feladata van, önállóan nekiül és elkészíti.
Nekem az önállóság nem azt jelenti, hogy az ő felelőssége innentől, hogy gondoskodjon az étkezéséről, a felkeléséről, hanem azt jelenti, hogy ha szükség van rá, meg tudja oldani! Ehhez tökéletes gyakorlást biztosítanak azok az alkalmak, mikor nem vagyunk otthon, vagy korábban indulunk otthonról, mint ők.
Nekem az önállóságra nevelés azt jelenti, hogy a „hiteles együttélés” (Vekerdy) során a gyermeknek annyi önállóságot biztosítok, amennyit szeretne, amennyi jólesik neki. És jólesik nekem…
Látom Majánál, hogy bár simán képes magát önállóan ellátni kajával, időnként nagyon tud örülni, ha beviszek neki egy tál gyümölcsöt és néhány kekszet, ha kéri.
Bogi időként szeretné, hogy vigyek neki vizet este (de csak akkor, ha nekem is jólesik:)),, bár ő is képes magát ellátni, persze, örömmel megteszem. Örömmel mosom a ruhájukat, de időnként őket kérem meg, hogy indítsanak el 1-1 mosást, ha éppen úgy alakul, hogy nekem nincs időm… Tudom, hogy ha a helyzet úgy hozza, képesek lesznek maguk mosni a ruhájukat. (Sőt, össze is hajtogatni a száraz ruhát – mint Maja tette tegnap este.)
Nem „feladattudatból”, „kötelességből” vagy „udvariasságból” teszik ezt és nem is azért kérem meg őket, hogy „önállóságra neveljek”. Csupán azért, mert így hiteles, igaz és őszinte…
És tudjátok, mit vettem még észre? Ahogy nőnek, egyre kevésbé igénylik a gondoskodást, ami nekem igen erős szükségletem….
Persze, tudom, egy szükségletnek millió kielégítési lehetősége van, meg is találom ezeket a hétköznapokban ugyanúgy, mint korábban.
Valamilyen rejtélyes oknál fogva azonban, mikor róluk gondoskodhatok, mintha ezer meg ezer kismadár dalolna a lelkemben :). Ti értitek ezt? 🙂
