Egy délután családilag festegetni voltunk a suli kerítését. Eközben jutott Maja eszébe, hogy előző nap megbeszélték Lackóval, hogy másnap (azaz éppen a festegetés napján) elbicikliznek a közeli sport- és játszóparkba, kicsit tornázni. Úgy tűnt, ez a festés mellett már nem fér bele az aznapi programba. Majának ez bizony rosszul esett, és ezt a “pedig megígérted” felkiáltással tudomásunkra is hozta.
(Itt felvetődött egy másik fontos kérdés, vajon mihez legyek hű? A jelenlegi önmagamhoz vagy a korábban tett ígéretemhez? – erről majd máskor egy másik posztban :).
Na, gondoltam, ennek a fele se tréfa 🙂 Próbáltam megtippelni Maja szükségletét, vajon miért fontos ez neki annyira.
Együttlét – ezt a festegetésben is megélheti.
Hitelesség – az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó – nem éreztem telitalálatnak.
Mozgás, sport – ezt sejtettem mögötte.
Gyors fejszámolásom eredményeként rájöttem, hogy a bicajos-parkos program minimum 2 órát vesz igénybe, ez tényleg nem fér bele, de kb. 1 óra még nekünk is oké volt.
Sport – bicikli vagy park. Rákérdeztem Majánál, melyik a fontosabb neki, a park mellett döntött. Uzsgyi, bepattantunk az autóba és elkocsikáztunk a sportparkba. Legnagyobb örömömre Bogi is velünk tartott.
Fantasztikusan jól esett a velük való mozgás, játék, sport! És újra megtapasztaltam, hogy ha kellően nyitottak vagyunk, valóban van olyan megoldás, amelyben mindenki szükségletei kielégülnek!
