– De Anya!!! Én felnőtt tányért akarok!!! – kiabált rám Ábel, amikor a főzőcske játékához szeretett volna valamilyen igazi edényt a konyhából és épp a nagy porcelán lapostányért nézte ki magának.
– Kincsem, inkább gyerektányért adok. Tudod, a felnőtt tányér törékeny, nem szeretném, hogy azzal játsszál.
– De nekem csak a felnőtt tányér jó!!!
– Szivem, nem szeretném ezt odaadni, félek, hogy összetörik.
– De nekem az kell!!!
Patthelyzet. No, akkor egy lépés vissza: miért is kell neki a felnőtt tányér?
– Miért pont a felnőtt tányérral szeretnél játszani?
– Mert csak arra fér rá ez a sok zöldség.
– Aha. Szóval valami jó nagy edényre volna szükséged?
– Igen.
– Akkor mit szólnál ehhez a nagy műanyag tálhoz?
– Ez jó lesz!
