Tornázunk

– Beni, kicsit arrébb tenném a játékaidat a szőnyegen, hogy tudjak tornázni.
– Jaj, ne már!
– Nem rakom el, csak kicsit arrébb teszem őket, főleg azokat, amikkel már nem játszol.
– De azokkal mind játszani akarok! Miért muszáj pont itt a szőnyegen tornáznod?
– Az egész nappaliban csak itt van elég nagy hely hozzá.
– Akkor se! Hagyjál! Menj át máshova!
– OK, értem, nem akarod, találok helyet máshol is.

Nem akarok veszekedni vele. Megoldom máshogy. Szonja kuckója elég nagy, ha meggondolom, jó lesz az is. Majd kikerülgetjük Szonjával egymást valahogy… 🙂

Elkezdem a tornát. Beni odasomfordál. Keresi velem a kontaktust. Elkezdi a mozdulataimat utánozni. Beszélgetni próbál. Végül ráveszi Szonját, hogy a terpeszbe tett lábaim alatt négykézláb mászkáljanak egyik oldalról a másikra. Magamban mosolygok, nagyon édesek… 🙂

A kezdeti vitánk láthatóan űrt hagyott benne. Kapcsolódási hiányt, amit most pótolni próbál. Nem is ellenkezem. Tornázunk, szórakozunk és újra jóban vagyunk. 🙂