Hazaérek a munkából, Bogi ül a számítógép előtt és szerkeszti a kedvenc színészlistáját.
– Édesem, hagyd abba egy kicsit és gyere ki hozzám! Negyed órát vagyok csak itthon, utána indulok szülőire.
– Nem megyek ki!
– Szeretnék veled beszélgetni, míg itthon vagyok, utána be tudod fejezni.
– Nem, köszi!
– Megmondod, miért nem?
– Mert ha itt hagyom a gépet, elsötétül a képernyője, kikapcsol és utána nem szokta érzékelni a wifi-t.
– Aha. Mit szólsz ahhoz, hogy bemegyek hozzád én, te ülsz a gép előtt és néha megmozgatod az egeret, hogy ne kapcsoljon ki?
– Az tökéletes.
Kár lett volna ezt a negyed órát a „Gyere! Nem megyek! Gyere! Nem megyek!” problémánál leragadva, egymásnak feszülve tölteni!
