Hova lett a poharam?

– Anya, hova lett a poharam? Itt volt a pulton! – kiált Ábel a konyhából, ahova ebéd közben ment ki vizet hozni magának.
– Betettem a mosogatógépbe. Másikat hozzál, szivem!
– De nekem az kell!
– Ott volt a hús mellette, nem tudom, nem folyt-e rá a nyers hús leve, abból inkább már ne igyál!
– De nekem csak az jó!
– Manóka, az már nem tiszta.
– Akkor mosogassa el valaki!
– Éppen ebédelünk, majd utána mosogatunk.
– MOOOOOST!!!

No, akkor mi lenne, ha a további érvelés helyett egy kicsit inkább őrá figyelnék?

– Ábel. Elmondod, miért olyan fontos neked, hogy pont abból a pohárból igyál?
– Mert abban már volt víz.
– És ha egy másik pohárba töltenénk neked vizet?
– Akkor se jó, mert én pont olyan pohárból akartam inni.
– Milyen volt az a pohár?
– Zöld.
– És ha találunk a fiókban egy másik zöld poharat?
– Na jó, úgy jó lesz.
– Akkor hozok egy zöld poharat és teszek bele vizet is. Jó?
– Jó. Vagyis, Anya, mégis inkább sárgát hozzál!