Azt mondja Marshall Rosenberg, hogy csak akkor adjunk, csak akkor teljesítsünk egy kérést, ha olyan szívesen tesszük, ahogy egy kisfiú eteti a kacsákat a tavon. Máskülönben mindannyian megfizetjük az árát.

Beni azt kéri tőlem, hogy hozzam el ebéd után a suliból. Nem sok kedvem van hozzá. Délelőtt intéznivalókat terveztem és nagyon sietnem kellene, hogy odaérjek érte fél egyre. Így lehet, hogy Szonjával ebédelni is csak azután lesz időnk, hogy őt elhoztuk, vagyis már elég éhesek leszünk és a délutáni alvás is csúszni fog. De jól van na, OK, elhozom ebéd után. Hiszen tehetek mást?
(A helyzet az, hogy igen. Itt valamiért mégis elfeledkeztem erről.)

Fél egy. Megyünk érte. De magamban fortyogok közben. Jól feldúlta a napomat. Hullafáradt vagyok, rohanok folyamatosan. Szonja is éhes, álmos. Miért volt erre szükség? A csuda vigye el.

– Állj! – mondja a belső zsiráfom. – TE döntöttél úgy, hogy elhozod. Senki nem kényszerített. Ha megígérted neki, holott valójában nem akartad, akkor erőszakos voltál magaddal. Nem az volt a szívedben, ugye, hogy olyan szívesen elhozod Benit ebéd után, mintha kacsákat etetnél a tavon?
– Hát, nem az volt. És lám-lám, tényleg mindannyian fizetjük az árát. Én azért, mert feszült lett a délutánom. Beni pedig ugyanezért. Mert feszült az anyja és morog. Talán ha tudta volna előre, nem is kér tőlem ilyet…

Talán most már nem így döntenék. De ha már így alakult, nem szeretném, hogy továbbfizessük az árát. Akkor most mit tehetünk? Néha kicsúszik még egy-egy kritikus gondolat a számon: “Jaj Istenem, de rohanós ez a mai nap, miért kellett ez nekem?” De aztán szép lassan megszelidítem ezt a bennem dühöngő sakált. Most már magamat is észreveszem. Fáradt vagyok, ha hazaértünk, pihenek kicsit. Benire nem szeretnék többet morogni, hiszen itt most magammal van dolgom. Amíg rendbe jövök, inkább kicsit félrevonulok.

– Szivem, meg vagy itt addig, amíg Szonját altatom? – kérdezem tőle. – Lehet, hogy egy kicsit én is bealszom vele. Fáradt vagyok.
– Igen, majd legózom.

Pihenek egy kicsit. Aztán visszatérek Benihez. Beszélgetünk. Játszunk. Elmeséli az aznapi élményeit. Örömmel hallgatom. Mintha kacsákat etetnénk a tavon…

 

kacsák