Nálunk a téli szünet betegséggel-gyógyulással telt. Karácsony előtt pár nappal egy vírus leterítette Benit, ami aztán az ünnepek alatt végigment az egész családon, egyes családtagokon hosszasan, másokon röviden, de több felvonásban. A karácsonyi és egyéb programjainkat sorra lemondtuk, és bár lesz, amit bepótolunk még, sajnos vannak olyan rokonok, barátok akikkel bizony egyáltalán nem jön össze az ilyenkor szokásos találkozás, vannak olyan élmények, amikről idén bizony lemaradtunk. A gyerekek különösen csalódottak voltak, hiszen nagyon várták már a téli szünetet, a karácsonyt.
Nem így terveztük, nem örültünk. Pár évvel ezelőtt hasonló helyzetben valószínűleg hosszasan sajnálkoztam volna, amiért „nem sikerült” a karácsony. Pár évvel ezelőtt valószínűleg zavart volna, hogy nem „kontrollálom” a helyzetet, hogy nincs rá érdemi befolyásom. Hogy egy olyan dolog, amit ennyit tervezgettünk, ennyire szerettünk volna, egyszerűen nem jön össze. Valószínűleg még január közepéig ezen lamentáltam volna.
Igaz, amióta gyerekeim vannak, hozzá vagyok szokva, hogy betegségek gyakran és teljességgel kiszámíthatatlan időpontban érkeznek. Hány és hány vendégséget, találkozást, programot mondtunk már le betegség miatt, amióta megszülettek a lurkók! Ez most már mindig benne van a pakliban.
Mégis, én aki korábban annyira szerettem az életem minden kis részletét gondosan eltervezni és szörnyű csapásként éltem meg, ha nem minden a terveim szerint alakult, most már sokkal könnyedebben veszem az élet változatosságait, fordulatait. Jobban képes vagyok a jelenben maradni. Gyorsabban át tudok kapcsolni, hogy arra figyeljek, most hogy vagyok, most mit szeretnék, most mit tehetek azért, hogy jobban legyek.
Elmaradtak a vendégségek? Hiányzik a kapcsolódás? Hajrá, használjuk ki, hogy itthon vagyunk, társasozzunk, kártyázzunk, játszunk. Azzal, akivel most tudok. A többiekkel pedig lehet telefonálni, skype-olni, el lehet tervezni egy következő találkozás időpontját.
Pihenni, olvasni, feltöltődni szerettem volna a szünetben? Hajrá, használjuk ki, amikor a betegség miatt úgyis fekszem, olvassak, pihenjek, amennyit csak bírok.
Szerettem volna örömet okozni a gyerekeimnek? Hajrá, használjuk ki azokat a napokat, amikor jobban vagyunk, csináljunk egy-két programot, a többit pedig találjuk ki, hogy mikor pótoljuk.
Igen, lehetett volna még jobb, még szebb a december. A január viszont attól lehet szebb, ha arra figyelek, amit most tehetek és nem arra, ami már elmúlt. Ezt még tudom befolyásolni. A decembert már nem.
