követelőző – magas elvárásokat támasztó
kiszámíthatatlan – rugalmas
durva – őszinte
heves – szenvedélyes
akaratos – elkötelezett
válogatós – igényes
rugalmatlan – szereti a megszokásokat
másokat lefárasztó – energikus

Mary Sheedy Kurcinka: Hogyan nevelj élénk gyereket? (Raising Your Spirited Child) című könyvében olvasom ezeket a jelzőpárokat, címkéket. Sokszor hajlamosak vagyunk a gyerekünkre olyan jelzőket aggatni, mint hogy követelőző vagy válogatós, míg egy hasonlóan viselkedő felnőtt esetében arról beszélünk, hogy magas elvárásokat támaszt, illetve igényes.

Ezek a negatív-pozitív párok jól rávilágítanak arra, hogy mennyire relatív minden jelző, amivel a gyerekeinket illetjük. Hogy ugyanarra a dologra mennyire másképp is rá lehet nézni. Hogy ami nekünk nem tetszik, az más számára nagyon is tetszetős lehet. Sőt, máskor és máshol látva ugyanazt, talán még nekünk is. Hogy a gyerekekre aggatott címkéink bizony nagyon is rólunk szólnak, nagyon is a mi értékrendünket tükrözik.

Számomra nagyon üdítő volt ezeket a párokat olvasni, és némelyik negatív jelzőnél bizony ráismertem a gyerekeit kritizáló önmagamra. Hirtelen felébredt bennem a gyerkőc iránti empátia, észrevettem, hogy ilyenkor mennyire egyoldalúan gondoltam rá. Ugyanakkor szerintem – ha közelebb szeretnénk kerülni a gyerekeinkhez – akkor az csak az első lépés, hogy felismerjük, hogy a róla alkotott ítéleteink mennyire szubjektívek. Én semmiképp sem állnék meg ott, hogy a címkéinket egyszerűen csak cseréljük le másik címkére, ahogy azt a szerző javasolja.

Hiszen a pozitív címkével is ítéletet mondok a másikról, azzal is azt fejezem ki a másik felé, hogy nálam a hatalom, én mondhatom meg, hogy te milyen vagy. Másfelől megfosztom őt a sokszínűségtől és a változástól, azt fejezem ki, hogy nem hiszek abban, hogy tudna másmilyen is lenni, ha akarna. A következő lépés az, amikor a címkéink mögé nézünk, és kibontjuk azokat, ahogy arról a tegnapi posztomban is írtam.