– Anya, vetíts ma este diafilmet! – kéri tőlem Szonja hangosan.
– Szivem, késő van, ma már nem diafilmezünk, majd holnap – felelem.
– De Anya, most diafilmezzünk! MOST!
– Szonjus, válassz inkább valamilyen másik mesét, OK?
– Nem jó másik mese! Csak a diafilm jó!!
Későn van, elcsúsztunk a lefekvéssel, fáradt vagyok, pedig alig volt időm dolgozni: a nap nagy részében a bátyjaival tanultam az aznapi iskolai feladatokat.
Karanténéletünkben most az iskolásokkal való tanulás az én elsőszámú feladatom. Az apjuknak – hálisten – elég sok munkája van, még ha – megint csak hálisten – mindezt home-office-ban tudja is tenni.
Szóval fáradt vagyok, ráadásul szeretném, ha időben lefeküldnének a gyerekek, mert holnap újra otthoni tanulás. Hogy is férne most még bele a diafilm is??
De hát Szonjának most azonnal kell a diafilm, hiába magyarázom, hogy azt elővenni, a filmet előkeresni, lehet, hogy az égő is kiégett a diavetítőből, és majd inkább holnap kezdjünk ebbe bele.
– Diafilm! Diafilm! – mondja már majdnem síró hangon.
És akkor eszembe jut, hogy hiába voltunk itthon mindketten egész nap, ma még alig találkoztam ezzel a kicsi lánnyal. Hogy lehet ez?
– Szonja, az a baj, hogy szeretnéd, hogy veled is foglalkozzunk?
– Igen – mondja és a számonkérő hangja inkább szomorúvá válik. – Mindig csak a fiúkkal foglalkoztok. Velem is játsszon valaki…
Kicsi ovis manókám, igaza van. A munka, az iskolai feladatok, a család ellátásának megszervezése, a hírek követése valahogy elviszi a figyelmünket. Pedig itt ez a már majdnem ötéves tündérke, akinek ezekben az időkben talán még nagyobb szüksége van ránk, mint eddig. Miért is kiabálok vele? Miért nem nyitom ki jobban a füleimet?
– Szonjus, figyelj csak. Fáradt vagyok, mennék már mielőbb aludni. De látom, milyen fontos neked, hogy veled is többet foglalkozzunk. Mit gondolsz, hogy tudnék többet foglalkozni veled ma este úgy, hogy azért pihenjek is közben?
– Hát, Anya, jó lesz, ha csak mesét olvasol…
– És majd holnap diafilmezünk, jó?
– Jó!!!
Másnap este diafilmeztünk. Nagyon boldog volt. És én is. 🙂