Még az első EMK-tréningen tette fel a kérdést valaki, hogy mit tehet a szülő, ha a gyerek állandóan a számítógép előtt ül?! (Hát igen, annak már 7 éve… Ma már inkább az okostelefon a sláger…:) Üljön oda a gyerekkel a szülő is, játsszanak együtt! – zanzásítva ezt javasolta a tréner.
Ez az emlék jutott eszembe, amikor a minap megmutatták nekem a lányok, hogy éppen mivel játszanak a telefonjukon.
– No, ezt nekem is letölthetitek!
Tetszett a játék, fix időkeret van, egy játék 1 perc és tökéletesen kikapcsol. Néhány játék után egész jól belejöttem, félve kérdeztem Maját, mennyi a rekordja. Háááát, messze felülmúlta az enyémet. Nem sokáig 🙂
Talán egy hétig sikerült egymás rekordjait döntögetnünk, hol együtt, hol külön-külön játszva. Ilyenkor “lescreenshotolva” az eredményeket küldözgettük egymásnak a képeket, nagy-nagy vigyorfejekkel tarkítva.
Most enyém a rekord, már jó rég óta. Egyelőre megdönthetetlennek tűnik, még magam számára is… 🙂 Épp néhány napja emlegettem Majának, hogy jó lenne, ha találnánk valami újabb közös játékot, mert nagyon élveztem az együttjátszós időszakot…
Bogival egy szabadulós játékban találtuk meg a közös hangot. Ebben épp az tetszik, hogy egy csapatot alkotva tudunk eredményt elérni. Szinte harapni lehet az izgalmat, amikor nekiülünk kitalálni, hogyan tovább.
Nem játszunk sokat, napi 5-10 percet, de vannak olyan napok is, amikor teljesen feledésbe merül…
Kütyü ide, kütyü oda, én is nagyon élvezem ezeket a pillanatokat. Egy újabb lépést tettem az elfogadás és a gyermekeim felé is…
