– Huh, ez nagyon gáz!
– Hogy lehetek ennyire hülye?
– Tök ciki!
– Ég a pofám, olyan sokan várnak időpontra!
Ez csak egy rövid kivonat. Ennél sokkal cifrábban és hosszabban bántottam magam, amiért elfelejtettem egy jó előre megbeszélt vizsgálati időpontot, ahová a lányokat vittük (volna -brrrrr).
Akkor jutott eszembe, hogy hol is kellene lennünk, amikor a doktor néni hívott….
– Ah, biztos közbejött neki valami, le akarja mondani az időpontot. – sóhajtottam.
Majd a másodperc törtrésze alatt jött a felismerés, hidegrázás, elsápadás:
– Atyaég, nekünk ott kellene lennünk!
Kínos magyarázkodás, kínos félmondatok, új időpont egyeztetése.
Hogy felejthettem el? Én, aki mindent beír a /szigorúan papír alapú:)/ naptárába! (Ráadásul ezt a dátumot még Lackó naptárjába is beírtam, hogy el ne felejtsük!)
Még jó darabig sakálkodtam magammal, kritikus gondolatokat zúdítva a fejemre.
Aztán, amikor kifogytam belőlük, megoldási stratégiák után kezdtem kutatni, de valahogy nem tudtam elvonatkoztatni a történtektől és tiszta fejjel nézni előre.
– Talán, ha nem a 3. lépéssel kezdenéd az EMK-modellt, többre jutnál! – szúrt oda még egyszer búcsúzóul sakál komám.
És valóban.
A megfigyelés viszonylag egyszerűen ment (Elfelejtettem egy előre leegyeztetett időpontot), az érzések és szükségletek betájolása már nem ennyire! Szóval, itt van a kutya elásva! Hogyan fogalmazzak meg megoldási stratégiát, hogyan kérjek magamtól bármit is, ha nem tudom mit is szeretnék?!
Mikor megvolt a megfigyelésem és be tudtam lőni, pontosan mit érzek és mire is lenne szükségem, nagyon megkönnyebbültem.
A kezdeti zűrzavar után a rájöttem, hogy nem is az elszalasztott időpont zavar leginkább, hanem az, hogy én, a “precíz” hogyan lehetek ilyen “balek” :). Igen, így is lehet fogalmazni, csak ettől éppen nem változik meg bennem semmi (legalábbis engem nem visz előrébb:).
“csalódottnak érzem magam, tudatosságot szeretnék” – ugye, mennyivel másképp hangzik?!
Ekkor el tudtam engedni az önvádat és azt is észrevettem, hogy mennyi mindent tudok tenni azért, hogy legközelebb ne járjunk pórul! Ezek közül kiválasztottam a legszimpatikusabbakat és máris készen lettem. (azt kérem magamtól, hogy most írjam le egy post-it-re és ragasszam ki emlékeztetőül, hogy a naptáramban minden nap ellenőrizzem a következő napi/heti beírt teendőket, találkozókat, valamint Lackó naptárába állítsam be, hogy küldjön figyelmeztetést neki a másnapi esedékes találkozókról.)
A 4 lépésnek hála újra reményteli vagyok és örömmel várom a következő találkozót! 🙂