Mostanában úgy állunk házimunka-ügyben, hogy a lányoktól nagyjából naponta egyszer kérek segítséget…
Van, hogy konkrét feladat elvégzésére kérem meg őket:
– Maja, kiteregetsz, ha leáll a mosógép?
– Bogikám, a mosogatógépet kipakolod, ha végzett? – és ezek különböző verziói, az éppen aktuális helyzetnek megfelelően.
Időnként svédasztalosat játszunk, vagyis felsorolom, hogy mi mindenből lehet választani és mindenki a testhezállót választja.
Ilyenkor van, hogy ugyanarra a munkára „ugranak rá”, de olyan is van, hogy attól függően választanak, melyiket mikor lehet elvégezni…
Ilyenkor van, hogy ugyanarra a munkára „ugranak rá”, de olyan is van, hogy aszerint választanak, hogy melyik munkára mikor kerül majd sor.
Nemet mondani még mindig ér nálunk (erre is:), mégis az esetek nagy többségében kapok segítséget.
Azt hiszem, ennek az egyik legfontosabb momentuma a kölcsönös tisztelet:
A kölcsönös tiszteletre való tekintettel nem akkor és abban a pillanatban kérek tőlük segítséget, amikor éppen szükség van rá, hanem előtte megbeszélem velük. Nekem sem esik jól, ha éppen belemerülök valamibe és akkor környékez meg valaki… A feladatok többnyire tervezhetőek… Például, amikor elindítom a mosógépet, nyilván előre tudom, hogy mikor lesz szükség arra, hogy kiteregessük a ruhákat…
A kölcsönös tiszteletre való tekintettel, ha nemet kapok, nem kezdek el morogni, dödögni, látványosan (vagy kevésbé látványosan) kifejezni a nemtetszésemet, hanem igyekszem a nem válaszuk mögé látni, megkeresni a mögöttes szükségletüket és attól függően tovább folytatni velük a diskurzust. Ilyenkor vagy találunk közösen olyan munkát, ami nekem is segítség és ők is rendben vannak vele vagy én tudom jó szívvel elengedni a kérésemet, mert megértést kaptam.
Örülök, hogy rugalmas tudok lenni a házimunka kérdésben és nincsenek ebből nagy konfliktusok… Szeretem, hogy nincsenek kiosztva a feladatok, hogy mindenki éppen az adott hangulatának, idejének megfelelően járulhat hozzá a munkák elvégzéséhez…
Lelkes vagyok, hogy egy olyan utat tudok mutatni a gyermekeimnek, ahol jól megfér egymás mellett a kölcsönös tisztelet, a szabadság, az önállóság és a hozzájárulás a másik jóllétéhez…
