– Anya, van két ötforintosom. Átváltod nekem egy tízforintosra? – kérdezi egyik reggel Ábel, miután már 10 perce pénzeket váltogattunk oda-visssza.
– Szivem, még nem reggeliztem. Utána, jó? – kérdezem.
– Nem! Váltsunk pénzt most! – mondja és már mászik is fel a székre, hogy elérje a pénztárcámat a polcon.

Ajjaj, ennek nem lesz jó vége – gondolom.

– Ábel, mássz le, kérlek, szeretném, hogy a polcon maradjon a pénztárcám – mondom neki, majd így folytatom: Mérges vagy, kincsem? Türelmetlen is?
– Igen!
– Na, figyu. Én meg nagyon éhes vagyok. Szerinted hogy csináljuk, hogy te is megnyugodjál és én is mielőbb tudjak reggelizni?
– Hát, akkor legyen az, hogy most megcsinálod a reggelidet, aztán gyorsan pénzt váltunk és utána eszel! – mondja most már lelkesen.
– OK, rendben!