Ábel legózik. Teherautót épít. Szonja érdeklődve figyeli, majd utánozni próbálja. Méghozzá úgy, hogy az Ábel által összegyűlt darabokat próbálja ő is a teherautóra rakosgatni. Ábel így nem tud az eredeti elképzelése szerint építeni.

– Szonja, hülye vagy! – kiabál rá dühösen a húgára.

A két éves Szonjám ebből persze semmit sem ért. De a szót azonnal megtanulja:
– Üjjje! Üjjje! – ismételgeti. A legórakosgatást persze folytatja, hiszen nem is érti, hogy azzal van a baj. Ábel pedig egyre dühösebb lesz.

Érdeklődve figyelem a két gyereket.

Mennyire hasonlít ez arra, amikor szülőként olyanokat mondunk mint, hogy “Nem vagy normális!”, “Nem szabad!”, “Ha nem csinálod, amit mondok, akkor…”. A gyereknek lehet, hogy sejtelme sincs a miértekről, a háttérben meghúzódó szükségleteinkről, arról, hogy valójában mit is szeretnénk. De azt megtanulja belőle, hogy hogyan kommunikáljon ő is a többiekkel…

 

Figyeltél már meg Te is hasonló párbeszédet gyerekek között? Gyere, mesélj róla a facebook csoportunkban!