Maját kísértem edzésre, Bogi beavatott, hogy mire hazaérkezünk, meglepetésből gofri vacsorát készít nekünk.
Hazaérek Majával az edzésről, este fél 8 körül. A kerti asztalon 1 l. tej. A lakásban hangosan szól a zene, mindenhol égő villanyok. Belépek az előszobába és látom, hogy az összehajtogatott kerti pokrócok tetején van a gofrisütő (puha pokrócok, gofrisütő ferdén), Bogi ül a földön és nagy vígan teszi a tésztát a sütőbe. Na, itt éreztem, hogy elönti a (nevezzük gofritésztának) az agyamat! Nem mondhatnám, hogy túl empatikusan reagáltam, bekapcsolt a vészjelző, hogy oltári balesetveszélyes, tűzveszélyes és “mindenveszélyes”, amit csinál, ráadásul a gofritészta a pokrócokra is rá-rácsöppent.
Azonnal intézkedésként áthelyeztem a gofrisütőt a konyhaasztalra és azonnali romeltakarítást kértem (bár a szavaim kérésnek hangzottak, valójában követeltem.)
Amit csak utólag vettem észre, utólag tudatosult bennem: Azért az előszobát választotta helyszínnek a gofrisütéshez, mert így kilátott a kertbe, ahol a kerekesszékben ülő barátnőjével beszélgethetett közben. A gofritészta alá tett egy tálcát, hogy ne csepegjen le. Honnan tudhatná, hogy veszélyes üzem pokrócok tetején árammal működő készüléket üzemeltetni? Több mint 1 órát dolgozott a vacsorán, míg mi Majával kikapcsolódtunk. A tészta készítésénél használt dolgokat szinte mind a helyére tette, a tejen kívül 1-2 dolog maradt elől. +1: Soha nem jutott volna eszembe a gofritésztába Smarties cukorkákat és fehér csokit tördelni 😉
Megkérdeztem tőle, maradhatunk-e abban, hogy ha valami sütés-főzésre adja a fejét egyedül, vagy olyan konyhai berendezést, vasalót használ, amit konnektorba kell dugni, akkor felhív és beszélünk róla? Elmondtam neki azt is, hogy nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyit fáradozott és tudom, hogy nem beszéltünk róla, hol biztonságos a konyhai eszközöket használni és bocsánatot kértem tőle, hogy egy kicsit hevesebben reagáltam, mint szerettem volna.
Megértettük egymást, én azonban továbbra is elégedetlen voltam, megkérdeztem, van-e valami ötlete arra, hogyan tehetnénk jóvá a kapcsolatunkat, mi az, ami megnyugvást hozhatna a lelkünkbe? Ez volt a válasza: Ha megölelsz! 1-2 percig álltunk a konyhában összeölelkezve, majd felszabadultan szaladtunk vacsorázni.
Ez a történet jutott eszembe tegnap, amikor hazaértem és már az utcán éreztem az égett szagot. Bogi pirítóst gyártott! 😉 Most már azt is megbeszéltük, hogy a zsemlét nem erőltetjük a pirítóba, hanem a pirítós tetejére tesszük, ott is megpirul. (Megjegyzem: a bemutató viccesre sikeredett, nekem a tetején is elégett kétszer…)
