Ő Maja. Maholnap betölti a 14. életévét.
A képet vasárnap, pontosan 14:48-kor készítettem.
Maja nem beteg és nincs semmi problémája, ami az ágyba fekvését indokolná.
„Nem hiszem el, hogy még mindig nem vagy képes felkelni!”
„Már megint tabletezel, a tanulás meg várhat, ugye?”
„Ha a lustaság fájna, ordítanál!”– juthat(na) eszembe, amikor rányitom az ajtót. (Természetesen, szigorúan csak kopogás után!)
Csakhogy én tudom, hogy előtte:
- almot cserélt a nyúlnál, tengerimalacnál
- kitakarította a madarakat
- rendet rakott a szobájában
- feltakarította az állatok tisztításából származó, szőnyegre hullott forgácsdarabkákat (nem egyszerű!)
- csinált sok-sok fényképet az állatairól és az éppen kinyíló hibiszkusz virágról
- megmutogatta nekem az éppen trendi zenéket
- megvitattuk, hogy kinek melyik pasi tetszik
- nevettünk az osztálytársa által küldött vicces képeken
- bemásolta a füzetébe a fotótanfolyam anyagát
Igen, és utána visszabújt az ágyába, mert ott nagyon-nagyon szeret lenni.
Vigyázzatok az előítéletekkel! 🙂
“Egész nap a telefonon lógsz!” (Pedig lehetséges, hogy összesen 10 percet használta, te éppen akkor láttad…)
“Ne csodálkozz, hogy fáradt vagy! Hajnalban fekszel le!” (Megeshet, hogy te 10-kor elaludtál, ő ¼ 11-kor ment aludni….)
“Jó lenne, ha valami rendes kaját is ennél!” (Amikor épp kiveszi a chipset a szekrényből. Talán előtte benyomott egy nagy tál gyümölcsöt…)
Egy buszmegállóban láttam kiírva: “Minden általánosítás veszélyes. Még ez is.”
Szerintem zseniális!
Igyekezzetek kerülni az általánosításokat, előítéleteket, hogy valódi kapcsolódások, élettel teli, lélektől-lélekig beszélgetések jöjjenek létre!
(A fotó elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához természetesen Maja is hozzájárult! 🙂 )
