Belépek a fürdőszobába, szennyes halmok.
Úgy látom, Maja rendet rakott a szobájában.
Pokróc, farmer, egyszer-volt-rajta-pulóver nagy halomban. Értsd szó szerint.
Pumpa fel!
“Pedig kértem, hogy indítson el egy mosást! Könnyebb berakni a szennyesbe a ruháit, mint a szekrényébe visszatenni! Nekem van tiszta ruhám, ő fogja megszívni! Még annyira se volt képes, hogy a nyuszit ellássa, én meg egész nap meg sem álltam! Most még elvárja, hogy a mosást is én csináljam! Elegem van, márpedig én most nem fogom elindítani a mosógépet!”
Ácsi! STOP!
Ki mondta, hogy indítsd el a mosógépet?!
Senki.
Kért rá valaki?! Senki.
Hát akkor meg mit morogsz itt, mint egy vén medve.
Nem KELL elindítani azt a mosógépet!
Ha ilyen mentalitással állsz neki, tuti, hogy papírzsepi is kerül bele, ha feketét mosol! De legalábbis egy fekete zokni a fehérek közé!
Senki nem áll fegyverrel a fejednél, hogy MOST MÁRPEDIG TESSÉK MOSNI!
És képes vagy még a gyerekedet is mindenféle sakál mondatokkal jellemezni, amiért nemet mondott egy kérésre?!
Csak azért, mert te azt gondolod, hogy ő elvárja a mosást?! Egy szóval se mondta, hogy ELVÁRJA. Ez csak a te fejedben fogalmazódott meg!
Esetleg irigyled, mert neki volt (van) bátorsága nemet mondani egy kérésre, te meg gúzsba kötötted magaddal, hogy ez neked “kötelességed”!
Te, nő! Majdnem magadra vettél egy nemkívánatos terhet! Még épp időben kapcsoltál!!!
Lezuhanyozom.
Kimegyek a fürdőszobából, belépek a nappaliba. A fregolin összehajtogatva a mi ruháink is. Maja este a sajátjaival együtt a miénket is leszedte és összehajtogatta. Hm….
Visszasomfordálok a fürdőszobába… Valahogy megjött a kedvem a mosáshoz 🙂
