Bogi korán kelt, pótolnivalója volt, beállított magának egy korai ébresztőt és ezzel indította a reggelt.
A család is felébredt, a reggeli elkészült, én is az utolsó simításokat végeztem a reggeli készülődésben.
– Mikor indulsz? – kérdezte Bogi az ágyából, ahová időközben visszabújt.
. 10 perc múlva.
Kiugrott az ágyból és öltözködni kezdett. Az a gyanúm támadt, hogy velem szeretne indulni… A gyomrom görcsbe rándult, felidéződtek bennem azok a reggelek, mikor nap mint nap rohanva, zaklatottan, utolsó pillanatban indultunk… És igen, gyakran otthon is maradt valami…
Biztosan nem tud elkészülni! Hogy lesz ideje reggelizni? Tuti, hogy itthon felejt valamit! Miért az utolsó pillanatban jut eszébe!? Nem hiszem el, hogy megint rohanni kell! – sakálkodtam magamban.

Pontosan emlékszem, az előszoba küszöbön álltam, amikor meghallottam magamban a sakált és jött a felismerés.
Hiszen én abból, hogy Bogi velem szeretne elindulni, megélhetem a szeretetet, a kapcsolódást, az összetartozást és még fene sok szükségletem kielégül… Na jó, a nyugalom és harmónia iránti szükségletem most kevéssé elégül ki, de… DE! Várjunk csak! Ki is felelős az én szükségleteim kielégüléséért? Természetesen én! Rajtam múlik, hogy ebből a helyzetből mit hozok ki… Egyszerre megélhetem a szeretetet, a kapcsolódást, az összetartozást, a nyugalmat és a harmóniát, ha teszek érte, nem csak sápítozok is hagyom magamban dödögni a sakált!

Máris más szemmel néztem a helyzetre…. Hiszen kiskamasz gyermekem velem szeretné megtenni a suliig vezető utat. Te jó ég, mikor volt utoljára ilyen! Ahelyett, hogy még heverészne pár percet és kényelmesen elkészülne, kiugrott az ágyból és eszeveszett készülődésbe kezdett. Milyen nagy dolog ez! Egy pillanat alatt ura lettem a helyzetnek! Nosza, gyorsan!

– Bogikám, a szendvicsed tedd gyorsan a táskádba!
– A szandit vedd, abba csak bele kell ugranod.
– A reggelid szalvétára tettem, útközben meg tudod enni a májkrémes kenyeret.
– Lakáskulcsod van?

A tervezettnél 1 perccel később léptünk ki az ajtón, teljes békében és harmóniában… Ahogy útközben a májkrémes szendvicsét majszolta és mesélt, teljesen meghatódtam. A busznál nagy öleléssel és puszival váltunk el, én pedig gondolatban sakál komám felé is dobtam egy puszit… Ha ő nem figyelmeztet, ez a reggel teljesen másképpen sült volna el…