Na, hát ilyen is van. Hogy napokig tologatom magam előtt a posztírást, mert vagy az ihlet nem jön, vagy egész napos rohangászás miatt alig akad 15 perc összefüggő időm a számítógép előtt, vagy hullafáradt vagyok, vagy túlságosan sakál hangulatban vagyok, amikor nem annyira szeretnék megnyilvánulni. Most pedig este 11 órakor itt ülök a gép előtt azzal a gondolattal a fejemben, hogy ejha, most már aztán igazán posztolnom kellene holnapra valamit. És hát mi ez, ha nem erőszak? Erőszak magamon, a „kell”-ek hatalmának elfogadása, a saját választásom sutba dobása. Erőszakot teszek magamon, hogy az erőszakmentességről írjak? De hát ilyen nincs. Nem lehet. Akkor milyen van?
Olyan van, hogy azt választom, hogy írni szeretnék, mert fontos nekem az önkifejezés. Mert az írással célom van. Mert az írással kapcsolódom hozzátok. Mert az írás harmóniát hoz a lelkembe. És olyan is lehet, hogy azt választom, hogy most írás helyett inkább aludni szeretnék, mert fontos nekem a pihenés. Fontos nekem, hogy holnap kiegyensúlyozott legyek, békében magammal, minél inkább képes a kapcsolódásra befelé és kifelé is. Fontos nekem, hogy holnap nyitott szívvel tudjak a gyerekeim felé fordulni.
Na jó, akkor próbáljuk meg az írást. Néhány téma már eszembe jutott korábban. Arról a játszóteres esetről írjak? Vagy inkább arról, amikor konfliktusba keveredtünk itthon? Nem, egyik sem, most valahogy egyikben sem lenne benne a szivem, a lelkem. Amikor erőszakmentesen kapcsolódom magamhoz, akkor arra figyelek, ami igazán bennem van. Írni sem tudok másképp. Úgyhogy inkább arról fogok írni, hogy hogy vagyok most.
Így született ez a poszt. Kicsit más, mint a többi, de legalább hiteles és erőszakmentes. Jó éjszakát!
Időnként veled is előfordul, hogy már annyira fáradt vagy, hogy az eltervezett dolgaidat egyszerűen csak elengeded és úgy döntesz, hogy most azonnal saját magadat választod? Gyere, mesélj róla facebook csoportunkban!
