– Anya, kérek kakaót! – mondja Ábel.
– Jól van, szivem. Van kedved neked megcsinálni? Tessék, itt a kakaó, itt a tej, poharat a fiókban találsz.
– Ööö, hát jó – mondja és elkészíti magának.
Kicsit később:
– Anya, kiömlött.
– Nem baj, kincsem, tessék, itt a rongy, ezzel tudod feltörölni.
– Jó – mondja és feltörli.
Hiszem, hogy ahhoz, hogy egy konfliktus békésen záruljon, a mindenkinek megfelelő megoldást nem csak megtalálni kell, hanem megvalósítani is. Hiszem, hogy ahhoz, hogy a szükségleteim kielégüljenek, nem csak megfogalmaznom kell egy kérést magam felé, hanem meg is kell cselekedni azt. És azt is hiszem, hogy ezekre annál inkább képes vagyok, minél inkább tudom, elhiszem magamról, hogy meg tudom csinálni, talán mert már gyerekkorom óta gyakorlom, hogy hogyan tehetek valamit magamért vagy a másikért. Önállóan, a szüleim szerető támogatása mellett. Ezt próbálom átadni a gyerekeimnek is. Nem mindent megcsinálni helyettük, hanem elhinteni az önbizalom magjait, hogy ők is képesek rá.
