– Anya, fáradt vagyok, nem bírok már továbbmenni – mondja panaszosan Ábel.
A strandról sétálunk hazafelé, lassan este lesz, nem csoda, hogy fáradtak a gyerekek.
– Ábel, van egy ötletem. Beszélgessünk valamilyen érdekes, izgalmas dologról, akkor könnyebb a séta, mert nem arra gondolsz, hogy fáradt vagy.
– Jó, de miről beszélgessünk? – kérdezi.
– Hmmm, például meséld el nekem, hogy ha te dönthetnéd el, hogy hol és hogyan nyaraljunk, ha bármilyen pihenést választhatnál, akkor milyen lenne a nyaralás?
– Hát, lenne egy nagy nyaralónk, közvetlenül a Balaton parton. Nagy lenne, sok szobával. A házból bármikor kimehetnék a partra. Nem nekünk kellene főzni, hanem lennének szakácsok, pincérek is. Lenne egy saját motorcsónakunk…
Ábel fantáziája beindul. Csak mesél és mesél. Érdeklődve hallgatom, nem csak könnyebb így a séta, de olyan sokat meg is tudok róla közben. Egészen addig hallgatom, amíg…
– Anya, én se bírok már továbbmenni! – ez most Szonja volt. Ő is elfáradt.
– Anya, figyelsz? – kérdezi Ábel, aki közben teljesen belelkesedett a saját képzeletbeli nyaralásának kigondolásától. A figyelmem most kétfelé fordul.
– Ábel, szivem, egy pillanatra megállsz a mesélésben? Nagyon érdekes számomra, amiket mondasz, ugyanakkor Szonjának is szeretnék segíteni, hogy ő is könnyebben megtegye a hazafelé vezető utat. Mit gondolsz, működne vele is, hogy mesélni kezd valamiről?
Ábel szívesen magára ölti a felelős nagytestvér szerepét. (És hogy ez nekem milyen sokszor milyen nagy segítség!)
– Szonja – fordul a húgához – beszélgessünk, akkor nem arra gondolsz, hogy milyen fáradt vagy. Meséld el, hogy ha lenne 100 ezer forintod, akkor mit vennél belőle. Például babákat? Barbikat? Milyet? Vagy inkább legót vennél?
– Barbikat vennék, lenne köztük egy hercegnő Barbi is és vennék hozzá ruhákat… – Szonja fantáziája is megindult.
A két gyerkőc most már klasszul elbeszélget egymással, amibe néha én is bekapcsolódom. És közben nyugodtan, derűsen haza is érünk… 🙂
