Hozzájárulás csak úgy…
Nem a koffein tett velem csodákat, hanem a tudat, hogy amikor magamnak nem vagyok elég fontos, valaki más örömmel mutatja nekem, hogy neki igen.
Olvass tovább
Szerző: Szilvi
Nem érdekelsz!
Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy a kioktatás helyett (“Velem így nem beszélsz” – és ennek alternatívái) inkább belegondoltam magam a helyzetébe: Oké, táborozunk, hasonkorú gyerekekek, látványosan nem kedveskedhet az anyukájával, hiszen az összetartozást ő most a gyerekcsoporttal szeretné megélni. Láttam a válaszában az egyszerűséget is, hiszen éppen futtában volt, sokkal egyszerűbb ezt kimondani, mint azt, hogy Anya, kérlek egy kicsit később beszéljünk erről!
Olvass tovább
Nézőpont váltás…
Egy nehéz nap margójára.. A héten volt egy nehéz délutánunk. Bogi talán így összegezné: –...
Olvass tovább
Életöröm
Nem tudom, az Everness-fesztiválnak köszönhető-e, vagy a nyárnak, vagy valami égi...
Olvass tovább
Megértésre vágyom…
Valami nem stimmel. Én nem buzdításra, vigasztalásra vártam, pusztán csak megértésre…
Olvass tovább
Nem akarom megbeszélni!
Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek…
Ezek a helyzetek voltak azok, amelyeknél széttártam a kezem… Hogyan tovább? Itt nem találtam, hogyan ne legyek mártír és hogyan ne legyek erőszakos…
