Nem tudom, az Everness-fesztiválnak köszönhető-e, vagy a nyárnak, vagy valami égi megvilágosodásnak, de nagyon sikerült belelazulnom a dolgokba… Tudjátok, mi ez? Észveszejtő életöröm!
Amikor a mosogatás kellős közepén rámnyújta a nyelvét a kisördögöm… Hé, ha most pihenésre vágysz, miért nem teszed meg? – és abbahagyom és elmegyek olvasni. A mosogatást később lelkesen folytatom tovább…
Amikor épp lefeküdni készülök éjfél után és Maja hív, hogy csillámtetkózzunk együtt a szobájában… És rájövök, miért is ne? Erősebb szükségletem most a kapcsolódás, mint a pihenés… És reggel kisimulva ébredek…
Amikor épp tollasozni hívom Bogit, akinek inkább beszélgetni van kedve… Játék – kapcsolódás: 0-1. És a hintaágyban egymásnak dőlve beszélgetünk a világító fény-füzér alatt… Majd, amikor végeztünk, Bogi kikészíti a társast, hogy játsszunk…
Szabad vagyok. Pillanatra pillanatra eldönthetem, hogy mit szeretnék. Én kapcsolatban lenni önmagammal és a szükségleteimmel. Mindörökké, Ámen!
