– Gyerekek, indulunk! Menjetek wc-re, vegyétek a pulóvert, csizmát, kabátot!
Vendégség, este, indulnánk haza. Igyekszem összevadászni a gyerekeimet, akik nem könnyen hagyják abba a játékot a házigazda gyerekekkel. Azt játsszák, hogy most valamilyen titkos küldetést teljesítenek és csapatostul fel-alá vonulgatnak a nagy lakásban, egyik szobából ki, a másikba be. Mire egy gyereket valahogy elkapok, a másik kettő újra elszalad…
Inkább megkeresem a legnagyobb házigazda gyereket:
– Anna, megbízhatlak egy fontos feladattal? Egy titkos küldetésre szeretnélek megkérni: a gyerekeimet kellene a wc, aztán pedig az előszoba felé terelgetni. A cél az lenne, hogy mindannyian kabátban, útra készen álljanak a bejárati ajtó előtt.
Anna szeme felcsillan, lelkesen bólogat.
– Új küldetés! – kiáltja a többieknek. – Irány a wc!
A gyerekeim vidáman követik. Nevetgélnek és beszélgetnek, pár perc múlva pedig minden gyerkőc indulásra készen áll az előszobában. Elégedetten, hogy milyen jót játszottak. 🙂
Nem először tapasztalom, hogy a gyerekek mennyire szeretik, ha fontos feladattal bízzák meg őket. Ahol ők nem egyszerű végrehajtók, mások kívánságainak kiszolgálói, hanem felelősségteljes döntéshozók, vezetők. Tízszer akkora odafigyeléssel és lelkesedéssel végeznek bármilyen feladatot, ha megélhetik, hogy ők is fontosak, ők is kompetensek.
(Megjegyzem, ezzel nem csak ők vannak így. Én is…)
