Bogi nem szereti a fejlesztő órát a suliban, nem szívesen megy. (Különbnél különb indokokat hallottam tőle hétről hétre: “Mindig angolról visznek el.”, “Nem szeretek ott lenni.”, “Hülyeségeket csinálunk.”, “Unalmas.” stb.)
Többször kért, hogy beszéljek a tanárral, hogy ne kelljen járnia, ez ugyanis nem “kötelező”. Abban maradtam vele, hogy ha megyek szülőire, megbeszélem az osztálytanítójával, megkérdezem, mi a véleménye.
Szülői előtt:
– Bogikám, beszéljek Edinával a fejlesztőről?
– Igen, légyszi.
– Mondjam neki, hogy te nem akarsz járni?
– Nem, csak kérdezd meg, hogy van-e értelme szerinte. Én nem veszek észre változást, de ha szerinte tényleg hasznos és van értelme, akkor szívesen megyek.
Aha. Szóval mindösszesen a megértés, az értelem hiányzott neki ebből a folyamatból.
Van értelme. Hasznos. Azóta egyszer sem hallottam, hogy nem szeretne járni…
