Este viharban, esőben indultunk Bogiért a barátnőjéhez. Maja nem tudta eldönteni, hogy jöjjön-e velünk. Mondtam, ha nincs kedve, szívesen maradok vele, társasozhatnánk.
Fél perc gondolkodás után:
– Menjek vagy maradjak? Játékra vágyom és kalandra.
Majd felkapta a papucsát és a kaland mellett döntött.
Nekem egyrészt nagyon lelkesítő, hogy magától eszébe jutott a szükségleteit beazonosìtani, másrészt megint új oldaláról ismertem meg. Azt hittem, azért szeretne csatlakozni hozzánk, hogy megélje az összetartozást, ő viszont a kalandot látta a késő esti esős-viharos autókázásban. Egy újabb bizonyíték, hogy a másik szükségleteit megtippelni és nem „tutira tudni” érdemes 🙂
