Kisebb egészségügyi panaszaim miatt többször jártam orvosnál mostanában. Agyaltam, gondolkodtam, mi lehet a bajom. Jól jön ilyenkor egy kis megnyugtatás, hogy ugyan már, nincs semmi gond, elmúlik majd. Vagy csak egy nyugodt beszélgetés, hogy hova megyünk holnap, mit vegyünk a boltban. Olyan beszélgetés, ami pont olyan mint máskor, amiből azt érzékelem, semmi sem változott, nem lehet tehát nagy gond. Máskor meg jól jön a megértés. Hogy nem, most egy kicsit hadd legyen máshogy, mint máskor, most hadd ne foglalkozzam azzal, hogy mit csinálunk, hova megyünk, legalább most hadd tartsak egy kis szünetet, hadd figyeljek befelé, hadd törődjek magammal, a világ meg most egy kicsit bírja ki nélkülem is.

A párom számomra a nyugalom élő szobra. Többek között ez tetszett meg nekem benne sok-sok évvel ezelőtt. Hogy az én gyakori feszültségeimre, idegeskedéseimre tökéletes gyógyír volt mindig is. Ha ő nyugodt, akkor biztosan nincs baj, akkor nekem sincs min aggódni. Ő nekem a béke szigete a mai napig. Például akkor, amikor – mint most is – orvosokhoz mászkálok és idegeskedek. No de, amikor viszont egy kis megértést szeretnék arra, hogy miért vagyok most kicsit másmilyen, miért is adok felmentést magamnak a szokásos napi teendők alól, akkor lehet, hogy nem hozzá érdemes fordulnom. Hiszen ha ő nyugodt, ha számára minden változatlan, akkor az is kevésbé érthető, hogy miért is van nekem most szükségem a megértésre.

Aztán itt van nekem anyukám. Meg számos barátnőm. Akiktől megértést annyit kapok, amennyit csak szeretnék. Támogatást is, hogy törődjek csak magammal, minden más megvárhat. Szükségem van erre? Nagyon is. Örülök nekik? De még mennyire. Nyugodtabb leszek tőle? Na, azt már nem feltétlenül. Ha megértést kapok arra, hogy velem most nincs minden teljesen rendben, akkor rögtön csorbul is picit a biztonság, a nyugodtság iránti szükségletem. Hiszen akkor mégiscsak valami baj lenne? Na szóval, nyugodtságért jobb inkább a páromhoz fordulni.

Hát, nem mondom, hogy egyszerű lélek vagyok. 🙂 Ezt is szeretném, meg azt is, egymásnak ellentmondó dolgokra vágyom egyszerre. Mondjuk ez nem feltétlenül baj, hiszen megkaphatom mindet. Csak jó helyen keressem. Nem érdemes sem a párommal, sem mással összeveszni azért, mert nem minden szükségletemre kapok tőlük egyszemélyben egyidejűleg támogatást. A megoldási stratégiák száma – mindannyiunk szerencséjére – végtelen… 🙂