Többször megírtam már, hogy mennyire szeretem az EMK-ban, hogy nem csak az önismeretet támogatja, nem csak a kapcsolódást segíti, de azt is, hogy utána megoldást találjunk a problémánkra. (Ez nekem különösen jól jön, aki alapból inkább szeretek a problémára fókuszálni, mint a megoldásra.) Igyekszem a szükségletek felismerése és a kapcsolódás mellett a gyerekeimet is megoldáskeresésre biztatni, így támogatva önállóságukat, magabiztosságukat is.
Szonja sírós hangját hallom:
– Anya! Kiömlött a tej! Gyereeee! – szegénykém teljesen kétségbe van esve.
– Jövök. Mutasd, hova ömlött?
– Ideeee! – nyöszörgi.
– Látom, az asztalra és a székre is ment.
– Ige-e-e-en!
– Szomorú vagy, szeretnéd, ha szép tiszta lenne az asztal és a szék is?
– Ige-e-e-en!
– Van ötleted, hogy mit csináljunk?
Kicsit megáll, elgondolkodik.
– Hát, töröljük fel…
– Hogy töröljük fel?
– Hát, egy törlőkendővel. Anya! Én szeretném feltörölni!
– OK, szivem, tessék, itt a kendő.
