– Anya, nézd, ezt neked adom. – adott kezembe Bogi egy zsiráfos matricát. Tudja, hogy szeretem a zsiráfos dolgokat, gyűjtöm is őket, ezért kedveskedett nekem ezzel a kis ajándékkal.
– Ragaszd a telótokodra! – kérte örömködve.
Nos, szorult össze a gyomrom. A telótokom (és benne a telóm is) új szerzemény, matricamentes, patináns darab. Az előzőre ragasztottam egy matricát, de egy idő után nagyon untam és el is határoztam, ha lecserélem, nincs matricázás… Azonban Bogit sem szerettem volna megbántani.
– A telótokomra nem szeretném, keresek neki más helyet, jó? – érdeklődtem Boginál reménykedve, hogy kérése valóban kérés és nem követelés volt…
– Ne már, Anya, azt szeretném, hogy mindig veled legyen, amikor EMK-zol! – érvelt Bogi.
– Aha. Akkor erre nem a telefontokom a legalkalmasabb… Mit szólnál, ha az EMK-s füzetemre ragasztanám? – javasoltam egy elfogadhatónak tűnő megoldást.
– Oké, legyen így. – egyezett bele Bogi is.
– Köszönöm, édesem! – ragasztottam fel vidáman az EMK-s füzetemre a matricát és hálát adtam az összes zsiráfnak, hogy lépten-nyomon emlékeztetnek arra, hogy egymásnak feszülés vagy a saját érdekeim elnyomása helyett érdemes megkeresni a mindenki szükségleteit kielégítő megoldásokat.
