– Miért zavar az a félig-meddig kupi, ami előző este teljesen hidegen hagyott? Hiszen még ma délelőtt is örömmel vegyes lelkesedéssel gondoltam az elpakolásra!?
– Miért nem tudom a megszokott türelemmel hallgatni, ha Bogi hosszasan mesél? Hiszen máskor teljesen bele tudok felejtkezni a szavaiba!?
– Miért zavar, hogy Maja nem pakolta ki az utazótáskáját délelőtt? Hiszen eddig is akkor pakolta ki, amikor elérkezettnek látta rá az időt!
– Miért zavar most a saját társaságom is?!
Mi van velem? Elromlottam?
Ezen gondolkodtam a minap a munka, a könyvtárlátogatás és a bevásárlás után, úgy este ½ 8 körül, a 40 fokos kánikulában…
Hoppá, egy pillanat! Álljunk meg egy szóra! Mi is a bajom tulajdonképpen?
– Borzasztó melegem van:
Zutty, a medencébe, közben félvállról vizslatva saját magamat: – Nos, jobb már?
Állapot: Csekély mértékű javulás….
– Ja, ma alig ittam!
2 pohár vízzel a gyomromban még mindig csak reménykedtem benne, hogy a kedély-állapotom lesz még jobb is! 🙂
Nos?
– Hát, bizony éhes is vagyok! Épp kapóra jött a frissen vásárolt kalácsból 2 szelet, mely lelkesen üdvözölte a korábban leküldött 2 pohár vizet a gyomromban!
Állapot: Elégedetlen! Most, hogy már kielégítettem a szükségleteimet, igazán megérdemelném, hogy újra rendben legyek! Hát mégis elromlottam?
Töprengés közben azért elkészítettem a lányok vacsoráját, hogy mehessenek szomszédolni. A konyha romokban. A fene vigye el, máskor ezt a káoszt néhány perc alatt eltüntetem, most meg semmi energiám hozzá… Hiába hűtöttem le magam, ittam, ettem, mégsem kerek teljesen a világ!
Állapot: tehetetlen és tanácstalan…
Elfáradtam…
Lackó épp ekkor ült ki a kertbe vacsorázni, engem is meginvitálva, hogy tartsak vele. Hát jó, legyen, kiülök vele a kertbe… (miközben betolok még 1 szelet kalácsot, biztos, ami biztos…) Kicsit üldögélek, beszélgetünk.
Néhány perc után érzem, hogy visszatér belém a derű, az energia, az életöröm…
Na jó, 1 órát rászánok a rendrakásra, főzésre, teregetésre… Mert van hozzá energiám és kedvem.
Az állapotom? Nos, akkor erről teljesen megfeledkeztem… Amint a szükségleteim kielégítésre kerültek, már volt fontosabb dolgom is annál, mint hogy magammal foglalkozzam 🙂
Szerintem 1 óra sem volt. Az előszoba rendben, a vizes ruhák teregetve, fő a karfiolleves, kipakolva a nyaralásról hazahozott ruháim és félretéve olyan dolgok, amelyek megvárják a holnapot, hogy a helyükre kerüljenek.
Örömmel és lelkesedéssel zuhanyozom Bogival és játszom még egy kicsit Majával, mikor a sétából hazaér, valamikor 10 után.
A korábbi nyűglődésemnek már nyoma sincs. Ahogyan a kielégítetlen szükségleteimnek sincs!
Egyetek, igyatok, hűsöljetek és figyeljetek a saját szükségleteitekre is!
A kapcsolódást akár itt is megélhetitek: Együttérző Nevelés Zárt Csoport
