– Vedd fel a kabátodat!
– Nehogy papucsban menj ki!
– Sapka! Sál! Kesztyű!
– Meg fogsz fázni!
Tudjátok, ez az, amikor az öltözés pillanatában már meg is bánjátok, hogy megfordult a fejetekben, hogy kimerészkedjetek a lakásból. Mikor a békesség áldozatul esik a sapka, sál, kesztyű harcának…
Egy darabig „szajkóztam” ezt gyermekeimnek, bízva abban, hogy beépül náluk a reflex, hogy ha hideg idő van, felöltözünk. És rögtön rá is jöttem a bibire! ☺ Ha hideg idő van. Hideg – kinek, mi.
Jobban szeretném a gyermekeimet arra megtanítani, hogy ha fázunk, felöltözünk… Tanítani? Erre? Tényleg azt feltételezem, hogy a gyerekek nem öltöznek fel, ha fáznak? Maja keze-lába legtöbbször akkor is hideg, ha a meleg lakásban papucsban mászkál… Néha én is fázom pulóverben is a 25 fokban, pedig nem vagyok beteg… Néha melegem van a 18-ban is…
Most már nem szólok nekik, hogy vegyenek fel sapkát, sálat, kesztyűt…. Esetleg megkérdezem, hogy nincs-e szüksége rá… Ha az időjárásban nagy változások vannak, figyelmeztetem őket, úgy készüljenek, nagy hideg, vagy éppen meleg van kint. A többit rájuk bízom, nem erőltetek rájuk semmiféle ruhadarabot.
Amikor Szlovákiában voltunk és Pozsonyba készültünk korizni, megkérdeztem a lányokat, felveszik-e az anorákot, meleg csizmát, hogy ne ázzon át a cipő, nadrág.
– Nem. – hangzott a rövid, tömör válasz, teljes egyetértésben.
Azért a kocsiba betettem a biztonság kedvéért a melegebb nadrágot, melegebb csizmát, végszükség esetére.
Megérkeztünk, lesétáltunk a tóhoz. Gyönyörű volt, a lányok rögtön jégre merészkedtek. Nagyjából 1 perc múlva jöttek oda hozzám, hogy felvennék a melegebb csizmát, anorákot.
Szerencsére nem parkoltunk messze ☺
Nagy vígan felöltöztek „igazi, téli ruhába” és békében visszasétáltunk a tó jegére.
Igen, ha fázunk, felöltözünk! Működik! ☺
