– Édes, drága gyermekeim! Hányszor mondjam még el, hogy ha elővesztek valamit és már nincs rá szükségetek, akkor rakjátok is el magatok után!
– Édes, drága anyukám! Bocsi, de mintha még mindig ott heverne a téli cipőd az előszobában, pedig már nyár van. A fürdőszobai fiókban még mindig őrzöd az évekkel ezelőtt vásárolt kencéidet, pedig már sose fogod őket magadra kenni. Nini, és ezt a ruhát sem hiszem, hogy felvetted az elmúlt öt évben, mégis itt figyel a szekrényedben. Mi gyerekek vagyunk, azt tanuljuk el, amit a szüleinktől látunk!
Igaza van. Vagyis igaza lenne, ha ezt mondaná. De nem mondja. Mert fogalma sincs, hogy miért is hagyja elöl a játékait. Csak dühös lesz, megharagszik rám és kiabálni kezd. Lehet, hogy jobb lenne prédikálás helyett inkább példamutatással nevelni őket???
