Sok-sok ötletet olvasok én is nap mint nap, hogyan kérdezzük a gyerekeket arról, milyen volt a napjuk az oviban, suliban, hogy legyen kedvük nekik is válaszolni, a sablonos “semmi”, “minden oké”, “szokásos” helyett.
Nálunk legutóbb így történt:
– Van kedved mesélni arról, mi történt ma?
– Nincs.
– Én nagyon kíváncsi vagyok rá. Hogy vagy vele, hogy mondasz 3 mondatot róla?
– Oké.
Mondanom sem kell, nem 3 mondat hangzott el, hanem jóval több.
A játékosság, az érzéseim megosztása és annak a tudata, hogy a “nem” válasz a nem a párbeszéd végét, hanem a kezdetét jelenti, megtette hatását.