Hétvége. Későn kelünk, a gyerekek még pizsamában, sőt, Szonja még a takaróját is magával hozza a nappaliba. Azt húzza magára, amikor a kanapéra csücsül.
Beni is odafekszik a kanapéra, Szonja takaróját kicsit magára húzza.
Szonjának ez nem tetszik:
– Naaa, az az én takaróm!
Húha, ennek civakodás lehet a vége! Nem csoda, Az én két és fél éves kislányom nem szereti, ha a megkérdezése nélkül teszünk vele dolgokat.
Szonjához fordulok:
– Csillagom, és adsz a takaródból egy kicsit Beninek is?
– Igen! Tessék! – feleli Szonja lelkesen és a hozzájárulás tiszta örömével nyújtja a takaróját Beni felé.
No lám, nem is annyira a takaró hiányzott neki, inkább az, hogy ő is beleszólhasson. Imád mások kedvére tenni, ha ezt önkéntesen teheti!
