Hogy vagytok a karácsonyi előtti sürgés-forgással? A sok tervezgetés, tennivaló, szoros időbeosztás mellett időnként nekem is nehéz megállni egy pillanatra és kapcsolódni önmagamhoz…
Kezdőként, amikor EMK-tanonc voltam, az egyik tréningen volt egy heuréka élményem… (Mit egy, sok-sok, de most erről az egyről szeretnék mesélni nektek…) Akkoriban éppen Tolle, A most hatalma című könyvét olvastam és libabőrös felismerés volt nekem, hogy az EMK mennyire nagyon segít a jelenben maradni, elszakadni a “mi lett volna, ha…” és a “mi lesz majd…” végletektől… Csak megállok egy pillanatra, megkérdezem magamtól, hogy is vagyok most és mind a múlt, mind a jövő megszűnik körülöttem…
A minap is heuréka élményem volt…Ez nagyjából este 10 és fél 11 között lehetett… Éppen a szennyes ruhát pakoltam be a mosógépbe, miközben mantráztam a még előttem álló feladatokat, hogy semmi se maradjon ki… (Hopp, zöld zoknit nem teszünk a piros ruhák közé… ) A fejem tele volt a karácsonyi menü tervezgetésével, (uh, egy papírzsebi a pulcsi zsebében), az ajándékötletekkel, (hohó, a gatya szárába nem ottmaradt a fehér zokni?!…) a “karácsony előtt mégde jó lenne, ha jutna rá idő” listával… Elfáradtam… Már a tervezgetésbe is belefáradtam, amikor jött a szikra!
Elmegyek megpihenni a jelenbe. Nézem a koszos gatyákat, érzem az anyaguk puhaságát, a cipzárak hidegségét, a pulóverek pihe-puhaságát, hallom a ruhák suhogását, érzem a mosógél friss illatát és máris könnyebbnek, üdébbnek, frissebbnek érzem magam. Helló, Jelen, megérkeztem! Köszönöm, jólesett megpihenni benned!