Bevásárlóközpontban járva arra lettünk figyelmesek, hogy itt-ott mindenféle, ingyen használható egyszerűbb játékok vannak kitéve, csak úgy, a járókelők szórakoztatására. Meg is álltunk többnél, kipróbáltuk őket.
Az egyik helyen egy asztalon hosszú, vékony, egyforma lécekből lehetett hidat építeni. A léceket simán egymásba téve is megállt a híd (ami Leonardo találmánya), ha pontosan követte az ember a leírás utasításait. Nos, én és a három gyerek nekigyűrkőztünk, hogy felépítsük! 🙂
Nem volt könnyű, hol itt, hol ott akart szétcsúszni, többször is nekifutottunk, aztán egy kisebb verziót végül sikerült felépítenünk. Örültünk is neki rendesen! De Szonja, aki a maradék lécekkel játszogatott, az egyikkel véletlenül hozzáért a hídhoz, ami rögtön össze is omlott. Aggódtam, hogy milyen dühösek lesznek majd rá a fiúk.
De nem!
Beni reakciója:
– Szonja, tudod, mit? Gyere át erre az oldalra! Újra felépítjük és a te feladatod az lesz, hogy adogatod nekem a léceket, jó?
Nagyon örülök, hogy Beni egy lehetséges konfliktusban rögtön meglátta a továbblépés lehetőségét, ráadásul úgy, hogy közben Szonja érdekeit is szem előtt tartotta! 🙂
A hidat végül sikerült teljes egészében felépítenünk!
