Nyár van, sokat vannak itthon a gyerekek, így a szokásosnál több veszekedésnek vagyok tanúja. És a szokásosnál több lehetőségünk van arra, hogy ezeket békésen megoldjuk! 🙂
Újabb testvérkonfliktus, ezúttal legózás közben:
– Én játszom vele! Én csináltam ezt a legóbábut! – kiált Szonja.
– De be volt dobva a sok legó közé és most én találtam meg! Én játszom vele! – kiabál vissza Ábel.
– Naaa, Ábel, add vissza! Az enyém! – mondja Szonja és megpróbálja erővel elvenni Ábeltől.
– Nem adom!!!
Szonja sírva szalad hozzám. Ábel utána.
– No, gyerekek, jó is, hogy jöttök, beszéljük ezt meg, jó? – mondom nekik.
– Ábel nem adja oda! – kiált sírva Szonja és még most is ki akarja venni Ábel kezéből. De Ábel erősen szorítja a markát. Szonja kétségbe esik.
– Szonja, szivem, előbb megbeszéljük, utána majd lehet, hogy tudsz vele játszani te is, jó?
Szonja kicsit megnyugszik.
– Ábel elmondod, hogy hogyan szeretnél játszani ezzel a legófigurával?
– Ez egy autóversenyző, beültetném az új versenyautóba.
– Szonja, és te mit szeretnél játszani vele?
– A legóbulit csinálok és ő is egy vendég lenne!
– Értem. Gyerekek, van ötlete valakinek olyan megoldásra, ami mindenkinek jó?
– Nekem igen – szól Ábel és örül, hogy neki jut először eszébe valami. – Én leszek az autóversenyzővel és elmegyek a legóbulira, ahova meghívtak!
– Szonja, neked is tetszik ez az ötlet?
– Igeeeen!!!
Nem csalás, nem ámítás, ez a kérdés szinte mindig működik. 🙂 Amikor valamivel később feléjük nézek, még mindig vidáman legóznak együtt. Most épp úgy, hogy az egész vendégsereg a versenypálya széléről drukkol az autóversenyzőnek.
