Marshall, az EMK megalkotója, egyik tréningjén azt mondta egy résztvevőnek: ezután soha többé nem fogsz kritikát hallani. Hát, ez nekem azért elég merész állítás, hogy mostantól soha többet :-), de kétségtelen, hogy a szükségletekben gondolkodás rengeteget segít abban, hogy mások kritikus megjegyzéseit ne vegyük magunkra, ne érezzük tőle rosszul magunkat. A minap nagy örömmel konstatáltam, hogy bizonyos nagyon is kritikus megjegyzésekből egyszerűen tényleg nem hallom már a kritikát.

Összegyűltünk néhány szomszéddal megbeszélni a ház ügyeit. Közben szóba került az is, hogy a gyerekeim hangosabbak, mint ahogy az nekik rendben lenne, illetve, hogy azt szeretnék, ha a gyerkőcök gyakrabban és egyértelműbben köszönnének nekik, amikor találkoznak velük.

Először finoman utaltak az (egyébként már nem először előkerülő) problémákra. Elmondtam, nagyon örülök, hogy ezt szóba hozzák, ugyanis én abban a hitben voltam, hogy ezeket a dolgokat orvosoltuk már korábban és most minden OK. Kértem őket, hogy szóljanak máskor is, ha zavarja őket valami, mert csak akkor tudok segíteni, ha tudok a problémáról. Erre szabadkozni kezdtek, hogy nem akarnak engem megbántani és nem akarják folyton szóba hozni, ha problémájuk van velünk. Mondtam, hogy csak egész nyugodtan, én ebből nem kritikát hallok, hanem azt, hogy őket zavarja valami, amire megpróbálhatunk megoldást találni.

Erre óvatosan elmondták, hogy najó, hátha ennyire akarom, akkor végülis hát, azt gondolják, hogy a gyerekeim nagyon tiszteletlenek és hogy nekem nem szabadna hagynom, hogy ne köszönjenek. És azt se szabadna hagynom, hogy este 10-kor még viháncoljanak, hiszen az áthallatszik. Ebben a pillanatban eszembe jutott Marshall mondata és az, hogy bakker, bármit mondanak, egyszerűen tényleg nem hallom ebben a kritikát. Mintha csak egy filmen nézném őket, nem érint meg, amit mondanak. Őrület! 🙂 De! Azt viszont teljesen meghallom és fontos is nekem, hogy a szomszédok tiszteletet szeretnének, és ezt ők eddig a köszönésből élték meg. Hogy pihenést szeretnének és nyugalmat. Hogy van egy problémánk, aminek a megoldásáról közösen tudunk gondolkodni.

Nekem régebben nagyon nem volt könnyű az engem ért kritikákat megemésztenem. Sosem vettem őket félvállról, nagyon tudott bántani. Ezután is még sok kapcsolatomban és nagyon sok helyzetben dolgozom azon, hogy a kritikákat zsiráffülekkel tudjam meghallani és a szükségleteket lássam mögötte. De igenis sok helyzetben már céltáblaként oda tudok állni mások elé és bátran szembe merek nézni azzal, amit mondanak. Úgy, hogy közben meghallom a problémát és figyelek rájuk. Nekem ez fantasztikus élmény! Mennyivel könnyebb így az életem! Hálás köszönet, EMK! 🙂