Gomba

Bogi utálja a gombát. Nem tudom, ez honnan jött, de egész kiskora óta haragban vannak egymással. Annyira utálja, hogy amíg kisebb volt, a gomba szó helyett családilag viccesen bagomb-ot mondtunk. Ha gombát főzök, messziről kiszagolja és azonnali szellőztetésbe kezd, majd magára csukja a szoba ajtaját.
Ilyen előzmények után sejthetitek, hogy mennyire szívesen ült ki a vasárnapi ebédhez, ami neki csirkepörkölt, nekünk gomba volt.
– Gyere ebédelni, Bogi! – invitáltam kedvesen.
– Én tuti nem megyek ki az ebédhez, ha gombát esztek. – jelentette ki határozottan.
– Ne már, gyere légyszi! Majd ülsz az asztal sarkához… – próbálkoztam.
– Biztos, hogy nem. – zárta rövidre a dolgot.
Gyors számvetés. Megértem, hogy Bogi nem szeretne „gombaszagban” ebédelni, ugyanakkor a hétvégi közös étkezésből nem szeretnék engedni…. Megoldáskereső üzemmód bekapcsol… Műanyag magas tároló asztalként tökéletesen funkcionál, Majánál van egy kissámli, ami méretben épp passzol hozzá. Boginak a konyhaajtóba tálalva :). Hoppá, megint egy mindenki számára tökéletes megoldás az ellenkezés, egymásnak feszülés, összeveszés helyett! 🙂 Köszi, EMK!