A hála, köszönetnyilvánítás, így karácsony táján különösen aktuális, bár én egész évben lelkesen gyakorlom és tapasztalom ennek előnyeit… Nálunk a karácsonyfa alatt 3 hálanapló is szépen becsomagolva várta, hogy leendő gazdái élettel töltsék meg őket….
Többször hallottam Rambala Évától, hogy a ki nem mondott köszönet agresszióként hathat és rendesen feszít engem is, ha ennek nem adhatok hangot. Régebben sokszor kerestem a “megfelelő alkalmat”, hogy elmondjam az illetőnek, hogy miért vagyok hálás neki, majd, mire a eljött a “megfelelő alkalom”, már nem tudtam úgy felidézni a történteket, nem tudtam úgy kapcsolódni magamhoz, ahogy jólesett volna. Aztán rájöttem, hogy a “megfelelő alkalom” épp az a pillanat, amikor megfogalmazódik bennem egy köszönet 🙂 🙂
Az erőszakmentes kommunikációban, amikor valaki felé kifejezzük a hálánkat, köszönetnyilvánításunkat, akkor elmondjuk, hogy az illető mit tett, amivel hozzájárult a jóllétünkhöz és milyen szükségletünk az, ami ezáltal kielégült.
Tegnap este Bogikánknak jutott belőle :):
– Bogikám, köszönöm neked a karácsonyi előkészületeket, a sok tervezést, sütést-főzést, a szépen terített asztalt, óriási könnyedséget éltem meg, hogy ezeket a kezedben tartottad.
Nálunk ugyanis Bogi volt a karácsony főszervezője. Egy személyben volt rendezvényszervező, szakács, cukrász, karácsonyfa-stylist, a maga 12 évével. Még mindig el vagyok bűvölve, mit varázsolt nekünk karácsonyra ez a kislány…. És mindezt lelkesen, örömmel, fáradhatatlanul…
Azt hiszem, vannak helyzetek, amikor a hálánk kifejezésére kevésnek bizonyulnak a szavak. Ez épp olyan volt…
Nektek volt már hasonló élményetek? Gyertek, meséljetek itt: https://www.facebook.com/groups/egyutterzoneveles/
